Egy majd' 3 évtizedig városlakó kalandjai vidéken.

Végre-valahára elkészülök a metszéssel. Viccen kívül. Levágtunk a fákról kb 3 másfél méter magas gally-halmot. Ezt mind nem égethettem el és vannak köztük 10-15 centi átmérőjűek is. Láncfűrész, gallyvágó. De ha egyszer nincs időm!!!

Sebaj, közben egyik-napról a másikra kidugták a fejüket a paradicsom-palánták. D. és G. vihogva nézték, ahogy az összes otthoni tepsit telerakom termőfölddel és 45 percen át alacsony hőfokon sütöm őket. Nem én találtam ki, hanem Bálint Gazda! Állítólag így lehet a kártevőktől mentesíteni a palántföldet. Olyan szaga volt, mint a máknak.

Egyik reggel pedig kinéztem a szokás szerint zöldes-kopár kertre és megláttam egy apró lila foltot. Azt hittem, valami szemetet sodort oda a szél, de kimentem és kiderült, hogy van krókuszom! Mellette néhány kis hóvirág is bújkált, nagyon kedvesek :)

Apropó hóvirág. Nyuszit megint kiengedtem legelni, de ezúttal olyan cseleket csinált (pl levegőbe ugrás közben jobbra rúgás és irányváltás), hogy negyed óra hajkurászás után lecsaptam rá. Sajnos csak a két hátsó lábát sikerült elkapnom. Annyira elkezdett rugdalózni, hogy attól tartottam, eltöri a saját lábát. Bedobtam a ketrecébe egy fél marok kitépett szőr kíséretében, és szegénykém olyan ijedten nézett, sőt, mondhatni csalódottan, hogy valószínűleg többet nem engedem ki...

Vettem fehértörzsű nyírfát!

És megint esik a hó. Nem hiszem el. Tél elején azon gondolkoztam, hogy vajon hogy fog reagálni a testem arra, hogy nem lesz része a szokásos téli fagyoskodásoknak a buszmegállókban, hanem fűtött házban/autóban/irodában tunyul.

Jelentem: mintha a téli depresszió idén kimaradt volna! Nem vagyok a plafonon a boldogságtól, de sokkal normálisabban érzem magam, mint az elmúlt években február vége felé.

De a hó már megint esik. MUST... DO... GARDENING...!!!!!

http://www.moviewatch.in/external.php?title=Dexter%27s+Laboratory&url=aHR0cDovL3d3dy5tZWdhdmlkZW8uY29tL3YvUFpMVFA3VEw=&domain=bWVnYXZpZGVvLmNvbQ==&loggedin=0

Bálint gazda (szorítsunk neki, elég ramatyul van szegény kisöreg) remekbeszabott weboldalán (http://www.balintgazda.hu/kedves-hugom/) egész évre, hétről-hétre listázva van, hogy milyen teendők várnak a kertben következő héten. Őszintén szólva tömörebben és érthetőbben van megfogalmazva, mint a legtöbb szakkönyv, ezért jó előre listáztam, mik várnak rám tavasszal.

1. Az öreg, elhanyagolt gyümölcsfákat meg kell fiatalítani. Drasztikusan vissza kell vágni (akár fele hosszra is) felkopaszodott ágaikat, és a satnya kis egyéves hajtások fölött egy arasszal le kell őket fűrészelni (ezúton is köszönet D.-nek a láncfűrészért, muhhahahaa). Ezekből lesznek a rendes ágak később. Idén valószínűleg nem lesz sok gyümölcs, de jövőre annál jobb.

2. A fiatalabb fákat is meg kell metszeni, a sok kis elburjánzott ágat le kell vagdosni, lehetőleg fagypont feletti időben. Minden fa levágott ágainak helyét be kell kenni fakencével, mert megakadályozza, hogy bemásszanak a kórokozók.

3. Drótkefével meg kell tisztogatni a fák vastagabb ágait és törzsét (amit levakarsz a fáról pl. fóliára, el kell égetni!) és ún. lemosó permetezést kel végezni rajtuk, lehetőség szerint biogazdálkodásban is használható szerekkel (bordói lé, rézgálic, a dobozon jelölt higításban).

4. A fák tövére (ha van) komposzthalmot kell hordani (kb 20-25 centi magasságban), ez a tavaszi esők során bemosódik a talajba, és így "tányért" is könnyebb kialakítani a fák tövénél.

5. A füvet jól meg kell gereblyézni, ez ébresztően hat a gyepre, és az első nyírás után úgy fog nőni, mint a bolondgomba, csak győzze Füvek Réme.

Ezek az alapok, a többit majd később!

Hogy miért maradt ki majdnem fél év a blogbejegyzésekből? Meg kell mondanom, azért vidéken élni sem fenékig tejfel. Városi gyerekek, ha arra adjátok a fejeteket, hogy kertesházba költöztök, számoljatok nehézségekkel is.

Az elmúlt hónapok során em egyszer hagyta el ajkaimat publikálhatatlan trágárság. Amikor hólapát híján jéggé fagyott a kocsifeljáró, amikor kézhez kaptam a fűtésszámla vidám, napsárga postai csekkjét, amikor az elöregedett akksi a legnagyobb hóesésben adta meg magát (hál'Istennek a ház előtt), amikor a nyulam, Kanász az este 9-es etetéskor gondolta úgy, hogy "time to break free" és ebben hokikapus-blokkolásom se tudta megakadályozni (később elkaptam).

Szóval volt mit tanulni. Kicsit rá is állt az agyam a folyamatos kattogásra, egész télen fórumokat bújtam szigetelésről, autószerelésről, túlélésről. E. azt mondta, most, hogy kezdek túllenni rajta, már látszik az arcomon a nyúzottság. Jessz.

Azt hiszem, jövőre sokkal gördülékenyebben fog menni. Házikó kap egy 12 centis szigetelést az első fronton, a padláson is végiggurítok 6-7 tekercs ásványgyapotot, és már hólapátom is van.

Az állatok jól bírták a mínuszokat. Zsanért benn kellett tartanom egy darabig macskanátha miatt, de Kanász például ugyanolyan egyenpofát vágott a -15 fokhoz, mint a 30-hoz.

Azért voltak szép pillanatok is. Egyik reggel novemberben arra ébredtem, hogy a diófa egy éjszaka alatt ledobta az összes levelét és mindent beborított barna, földszínű leveleivel. A napsütésben szikrázó kerti hó sem volt utolsó élmény. Szép, szép.

Tegnap annyira belelkesültem, hogy neki is álltam a metszésnek.

Kicsit utánaolvastam és G. is segített. A következőkre jutottam: Metszeni februárban kell. Pipa. Idén olyan pluszok röpködnek februárban, hogy minden kirügyezett, ezért sajnáltam levágni a sok kis hajtást, de az előző lakó annyira elhanyagolta a gyümölcsfákat, hogy muszáj volt drasztikus lépéseket tenni. Lehet, hogy idén nem lesz jó termés, de jövőre biztosan több lesz.

Az aranyvesszőt, a vadrózsát és a csipkebogyót csak virágzás után szabad metszeni, nem tudom, miért. Az öreg fákat elkezdtem fűrészelni kb. fele magasságnál, bár így nem sok egyéves hajtás maradt rajtuk. Remélem, nem nyírjuk ki őket. Fél óra nyeszetelés után majdnem leesett a karom, szóval kölcsönkértem D-től egy villanyláncfűrészt, majd azzal folytatom.

A szilvafa tövéről is levágtam rengeteg kisfa-vastagságú vadhajtást, hátha így több erő jut szegénykének.

Eredmény: kopasz fák, rengeteg levágott ág a földön. Hát, remélem, jót tettem.

Ma reggel kinéztem az ablakon, és minden növényt fehér, csipkés dér borított. Fél órával később már harmatcseppekké olvadt és minden eszeveszett csöpögésbe kezdett. Végre jön a tavasz?

Tegnap rendeltem virághagymákat. Egyáltalán nem értek a virágokhoz, alig tudom egy-kettő nevét, de rájöttem, hogy szinte minden hagymás növény tetszik. Egy kedves ismerősöm ajánlott egy webshopot, ahonnan érdemes rendelni. Állítólag az áruházakban csomagolt hagymák szárazak, életképtelenek, ezek viszont éveken át újra és újra kinőnek, később osztani is lehet őket. Kíváncsi vagyok!

Nagy, egybefüggő, napos, füves kertem van, jól néznének ki benne kisebb-nagyobb virágcsoportok.

Uh, metszeni és kéne.

Hetente egyszer-kétszer a bekötő út mentén látni egy kis furgont a fenti felirattal. Csodás, napfényszínű mézek sorakoznak a rögtönzött pulton, zuhogó eső esetén a vásárlót kis vászontető védi.

Még nem vettem nála mézet, de amint elfogy otthon, beszerzek tőle egy bármilyen-borongós-reggelt-megvidámító mézet.

Tegnapelőtt egy másodrendű út szélén "kecsketej eladó" táblát láttunk meg. Mivel korábban már többször kiszúrtam, egy gyors visszapillantás után lefékeztem és némi villogást és dudálást okozva befaroltunk az udvarba (ilyet soha többé).

Jókora gazdaság fogadott minket két házőrző kuvasszal, egy brontoszaurusz méretű anyamalaccal és süldőivel, pár fríz tehénkével (még mindig 30 km-en belül vagyunk Budapesttől). Egy gumicsizmás legény jött elő, kértünk tőle másfél liter kecsketejet. Gondolom, nem mi voltunk az évszázad üzlete. Amíg a srác a tejet csapolta, az egyik tehén olyan magas, sikító hangot adott ki, amilyet még korábban soha nem hallottam. Pár sarokkal odébb kiderült, hogy a kert egyik dísze, egy páva adta ki a hangot, szimultán a tehén kérődzésével. Hülye pestiek.

A tejet a kisházban, "Mamánál" kellett kifizetni. Konyhájából krumpli- és almárium-illat áradt.

A kecsketejből készült tejeskávé olyan telt ízű, hogy dobozos/zacskós tejen nevelkedett városi gyomrunknak bizony hozzá kell szoknia. G. el is utasította további fogyasztását.

Most olvastam, hogy 2013-ban az egész világ telekommunikációs hálózatát megrengető napviharok várhatóak.

Francba.

Nem lesz netem és mobilom, de TV-m így sincs, a növények meg éppenséggel lesz*rják a napvihart. Éljen a vidék!

Teljesen más házban aludni, mint lakásban.

Képzeld el azt az érzést, hogy nem egy többé-kevésbé kocka alakú lakásban fekszel a sötétben, amit további kockák vesznek körül, hanem egy lélegző, mozgó, "minden ízében te felelősséged és tulajdonod" házban. Egyszerre borzongató és biztonságos.

Tegnapelőtt E. megkérdezte, hogy otthonomnak érzem-e már a házat? Nem, még nem. De kezd a szívemhez nőni.

D. nagymamája "zöld sivatagnak" nevezte régi kertjét, miután gyermekei óriási munka árán katalógusba illő gyepet varázsoltak a korábbi csenevész zöldségágyásokból.

Nem értek egyet.

Szombatra beszereztem egy Ferrari-vörös, egyhengeres, 180 köbcentis szörnyeteget. Körbejártam, próbálgattam, hogy csillan rajta szebben a napfény. Aztán elhatalmasodott rajtam a városlakók szereléstől való félelme. Sebaj. Bele kell vágni. Elővettem a vaskos kezelési útmutatót, rettentő magyartalanul és rendszertelenül volt összeállítva. Két és fél órával később, izzadtan, az állandó robbanásos, égéses, mérgezéses, amputálós figyelmeztetésektől kellően berezelve megrántottam a zsinórt.

Pöccre indult.

Újabb két és fél órával később egy új kertben találtam magam: helyes növénycsomók mértéktartó távolságra egymástól, végre látszik, mi merre van, szinte lélegzik az egész. Egyes teljesen be volt tojva a nagy zajtól, utána órákig nem mert közelebb jönni. Ma reggel a kerti padon reggeliztünk.

A pénteki beköltözés első boldog pillanata az a szürke cirmos macska volt, amely az első bútorok behordásakor felbukkant a lábtörlőn és vagány orrhangon nyávogni kezdett. Mint később kiderült, nőstény (szakavatottak ezt persze azonnal kiszúrják). Sosem voltam macskás, nekem túl ridegek és egyénieskedők, de Egyes (merthogy ő az első állatom) a lábam mellett/között futkározott, mint egy kutya (akiket viszont bírok).

Valószínűleg láthatta, hogy én vagyok a ház ura, mert a költöztetőkre haragosan fújt. B. szerint kicsinyei vannak, csak még kicsik és nem hozza őket elő. Ennek ellentmond az, hogy késő estig az ajtóm előtt vernyogott (egyszer még az ablakon is próbált bejönni). Egyszer csak nagy puffanást hallottunk az ajtón, végigfutott rajtam az ideg, hogy ki lehet az? Kinyitottam a kisablakot és ott bámult befelé Egyes. Végül kapott egy kis öreg sajtot meg tejbe áztatott kenyeret, amit kapásból be is falt (ez sem arra utal, hogy utódai lennének, persze lehet, hogy felelőtlen anya).

Mára kiderült, hogy a szomszéd macskája, aki csak hétvégén jár ki, ezért hétfőtől-péntekig éhkopp van. Nem baj. Egyes napjainak öt-hetede úgy látszik, az enyém.