Hetente egyszer-kétszer a bekötő út mentén látni egy kis furgont a fenti felirattal. Csodás, napfényszínű mézek sorakoznak a rögtönzött pulton, zuhogó eső esetén a vásárlót kis vászontető védi.
Még nem vettem nála mézet, de amint elfogy otthon, beszerzek tőle egy bármilyen-borongós-reggelt-megvidámító mézet.
Tegnapelőtt egy másodrendű út szélén "kecsketej eladó" táblát láttunk meg. Mivel korábban már többször kiszúrtam, egy gyors visszapillantás után lefékeztem és némi villogást és dudálást okozva befaroltunk az udvarba (ilyet soha többé).
Jókora gazdaság fogadott minket két házőrző kuvasszal, egy brontoszaurusz méretű anyamalaccal és süldőivel, pár fríz tehénkével (még mindig 30 km-en belül vagyunk Budapesttől). Egy gumicsizmás legény jött elő, kértünk tőle másfél liter kecsketejet. Gondolom, nem mi voltunk az évszázad üzlete. Amíg a srác a tejet csapolta, az egyik tehén olyan magas, sikító hangot adott ki, amilyet még korábban soha nem hallottam. Pár sarokkal odébb kiderült, hogy a kert egyik dísze, egy páva adta ki a hangot, szimultán a tehén kérődzésével. Hülye pestiek.
A tejet a kisházban, "Mamánál" kellett kifizetni. Konyhájából krumpli- és almárium-illat áradt.
A kecsketejből készült tejeskávé olyan telt ízű, hogy dobozos/zacskós tejen nevelkedett városi gyomrunknak bizony hozzá kell szoknia. G. el is utasította további fogyasztását.
