Tegnap annyira belelkesültem, hogy neki is álltam a metszésnek.
Kicsit utánaolvastam és G. is segített. A következőkre jutottam: Metszeni februárban kell. Pipa. Idén olyan pluszok röpködnek februárban, hogy minden kirügyezett, ezért sajnáltam levágni a sok kis hajtást, de az előző lakó annyira elhanyagolta a gyümölcsfákat, hogy muszáj volt drasztikus lépéseket tenni. Lehet, hogy idén nem lesz jó termés, de jövőre biztosan több lesz.
Az aranyvesszőt, a vadrózsát és a csipkebogyót csak virágzás után szabad metszeni, nem tudom, miért. Az öreg fákat elkezdtem fűrészelni kb. fele magasságnál, bár így nem sok egyéves hajtás maradt rajtuk. Remélem, nem nyírjuk ki őket. Fél óra nyeszetelés után majdnem leesett a karom, szóval kölcsönkértem D-től egy villanyláncfűrészt, majd azzal folytatom.
A szilvafa tövéről is levágtam rengeteg kisfa-vastagságú vadhajtást, hátha így több erő jut szegénykének.
Eredmény: kopasz fák, rengeteg levágott ág a földön. Hát, remélem, jót tettem.
