Végre-valahára elkészülök a metszéssel. Viccen kívül. Levágtunk a fákról kb 3 másfél méter magas gally-halmot. Ezt mind nem égethettem el és vannak köztük 10-15 centi átmérőjűek is. Láncfűrész, gallyvágó. De ha egyszer nincs időm!!!
Sebaj, közben egyik-napról a másikra kidugták a fejüket a paradicsom-palánták. D. és G. vihogva nézték, ahogy az összes otthoni tepsit telerakom termőfölddel és 45 percen át alacsony hőfokon sütöm őket. Nem én találtam ki, hanem Bálint Gazda! Állítólag így lehet a kártevőktől mentesíteni a palántföldet. Olyan szaga volt, mint a máknak.
Egyik reggel pedig kinéztem a szokás szerint zöldes-kopár kertre és megláttam egy apró lila foltot. Azt hittem, valami szemetet sodort oda a szél, de kimentem és kiderült, hogy van krókuszom! Mellette néhány kis hóvirág is bújkált, nagyon kedvesek :)
Apropó hóvirág. Nyuszit megint kiengedtem legelni, de ezúttal olyan cseleket csinált (pl levegőbe ugrás közben jobbra rúgás és irányváltás), hogy negyed óra hajkurászás után lecsaptam rá. Sajnos csak a két hátsó lábát sikerült elkapnom. Annyira elkezdett rugdalózni, hogy attól tartottam, eltöri a saját lábát. Bedobtam a ketrecébe egy fél marok kitépett szőr kíséretében, és szegénykém olyan ijedten nézett, sőt, mondhatni csalódottan, hogy valószínűleg többet nem engedem ki...
Vettem fehértörzsű nyírfát!
